Ma reggel

vettem egyet-egyet a legújabb képeslapjaimból, és elhatároztam, kiválasztok öt barátot, akiknek elküldöm. Ültem-ültem, majd félretettem őket. Nem tudom, kit válasszak. Valahogy mindenkit olyan messzire sodort az élet. Soha nem lenne szabad megengedni, hogy úgy sodorjon messzire az élet:
még egy lapot sem küldünk egymásnak.

Szeretem ez a kis boltot. Mégis. Most úgy gondolom, új képeslapok nem fognak többé készülni. De:

ezekből, amik megvannak, régiekből és újakból egyaránt, szívesen küldök annak, aki szeretné.
Még körülbelül egy hétig úgy is tudok felvenni rendelést, hogy a kissé drágább német postaköltség helyett magyar illetve román árakon tudok majd postázni.

Szép hétvégét, boldog nyarat! Nagyon köszönöm a kedvességeteket.